Abban a korban, amiről beszél, a tanár: a hallgatói arány fontosabbnak tűnik, mint a hallgatók száma. Ha az általad nézett nagyobb osztálynak rosszabb az aránya, akkor nem ezt választanám (hiányoznak a választás egyéb okai).

A tanár és a diák aránya 1: 8 ésszerű arány 3-nál; 2,5-nél azt mondanám, hogy még egy kicsit alacsony is. A 2,5 éves gyerekek a felnőttek figyelmét szeretnék - szükségük van rá -, és nagyobb osztályokban nehéz megkapni ezt a figyelmet. Államomban (Illinois) 1: 8 lenne a megengedett maximális arány 2,5-nél; míg egy osztályban több mint 8 gyerek lehet, több tanárra lenne szükség.

A szocializáció megtanulása kisebb csoporttal teljesen lehetséges. Nyolc bőven van némi változatossággal; érdemes megtudni, hogy természetesen mennyi sokszínűség van természetesen mindkét iskolában.

Gyermekeim (4 és 2,5 év) reggeli óvodába és délutáni óvodába járnak, és mindkétféle élményben részesülnek. A reggeli óvoda nagy, 25 gyerek a főosztályban (Montessori stílus); a délutáni napközi kisebb, általában körülbelül 8 gyerek van ott. Reggel, miközben sok gyerek van ott, az idősebb gyermekemnek csak pár barátja van - a legtöbb gyerek, akivel nem igazán játszik (játék közben természetesen a nap nagy részében dolgoznak) .

Kisebb környezetben azonban azt tapasztalom, hogy gyakrabban lép kapcsolatba az összes gyerekkel - még a kicsivel is. Nem tudom, miért van ez; vajon egy kisebb csoport vezet-e oda, hogy könnyebb kapcsolatokat kialakítani mindegyikkel, talán azért, mert a nagyobb csoport elsöprő; vagy mert egy kisebb csoportnak időnként interakcióra van szükségük mindegyikkel; vagy valami más. De mindenképpen egy konkrétabb társadalmi csoporthoz vezet, nem pedig egy csomó kis klikkhez vagy csoporthoz.

Tehát - azt javaslom, hogy a 8 fős osztály rendben van, már ami a szocializáció tanulását illeti, és ha ez a jobb iskola egyébként, különösen a tanár: diák arány mellett, jó választás lenne.

Én személy szerint a kisebbeket választanám a nagyobb csoport helyett a kisgyermekek számára.

A társas interakció mindig egyszerre csak néhány gyermek között zajlik. Kétségtelen, hogy a "barátok" választása némileg csökken a kisebb osztályokban, de jelentős előnyökkel jár:

• A tanár nagyobb figyelme.
  A legjobb tanár is csak átlagosan költhet [ idő iskolanaponként]: [a gyermekek száma] a gyermekével való figyelés vagy interakció ideje - a kisebb osztályok kevesebb figyelmet jelentenek, főleg, hogy mindig lesznek olyan "különleges esetek", amelyeknek több időre van szükségük társadalmi / tudományos / egyéb kihívások miatt. Feltéve, hogy van figyelmes tanára, ez azt jelentheti, hogy gyermeke különleges tehetségeket vagy gyengeségeket fedez fel, és megfelelő egyéni támogatás lehetséges.
• Ez más tanítási módszereket is lehetővé tesz.
  Kis csoporttal kísérleteket végezhet , a beszélgetések és az önálló tanulás tanítása könnyebb. Nem mondom, hogy nagyobb osztályok számára nem kivitelezhető, de nehezebb lehet.
• Csökkentett zajszint
  Helyezzen húsz gyereket egy osztályterembe, és kísértésbe esik, hogy füldugót viseljen. Jó fegyelem mellett is időnként jelentős a zajszint, már csak a lábcsoszogás, a néma morajlás és a gyermekek által hallható furcsa zajok miatt. A kézi kisgyerekek megnyugtatása pedig sokkal könnyebb, mint egy nagy osztályban.

Vegye figyelembe azt is, hogy egy kis osztály kiválóan alkalmas a „kezdőknek”, de az osztály több gyermeket is képes lesz elérni. idő - az emberek költöznek, iskolát cserélnek, az osztályok újrarendeződnek ... Hacsak nincs okod ellenkező gondolkodásra (például iskolapolitika), a jelenlegi osztálylétszámot kőbe vontnak nem venném.

Az általános konszenzus az, hogy minél kisebb az osztályterem, annál több személyes figyelmet kap minden gyermek a tanártól, és ezért annál kisebb az esélye annak, hogy a gyermek átsuhanjon a közmondásos repedéseken.

Osztályonként 8 kivételesen kevesen. Még a legmagasabb homlokú létesítményekben is tőled várhatóan 12-15 gyermeket várnak osztályonként.