Fordítsa meg a kérdést. Mit kívánna most felnőtt ember, hogy szüleid másképp cselekedjenek veled, amikor felnőttél? Jobban el kellett volna terelniük a félénkségtől?

Senki sem tökéletes. Ha úgy gondolja, hogy a fő hibája félénk, személyesen nyitott lennék ezt megvitatni a gyermekemmel, és elmondani az előnyeiről és hátrányairól, de hangsúlyozom azt is, hogy szégyenlősnek lenni, ahogy melegnek lenni, vagy nem szeretni a country zenét . Mindaddig, amíg boldog vagy, dönthetsz úgy, hogy úgy élsz, ahogy akarsz, de mindegyik választásnak megvan a maga következménye.

Tegye fel magának a kérdést: Mi van, ha nem tudja megváltoztatni gyermekét a félénkségtől? Inkább úgy érzi, hogy elfogadja Önt, bármennyire is szégyenlősek, vagy úgy érzik, hogy kevésbé félénkek, kevésbé olyanok, amilyenek?

Mindig csata folyik azok között, akik úgy érzik, hogy a gyerekeknek szabad fejlődniük, ahogy alkalmasak rá, és azokra, akik úgy érzik, hogy valamilyen helyes útra kell terelni őket.

Úgy találom, hogy a legtöbb ember, aki kénytelen például zeneórákat venni, később az életben értékelni fogja. Még akkor is, ha utálták.

A gyerekek csak azt tudják, minek tesszük ki őket. Több mint valószínű, hogy a viselkedésed (vagy a feleséged) megfigyelése alapján tudja, hogyan kell félénk lenni. 4.5 évesen ez már nagyon határozottan beilleszthető a viselkedési szokásaiba. Ennek a viselkedésnek a megváltoztatása időre, gyakorlásra, és ami még fontosabb, megerősítésre van szükség otthon. Segíthet a gyermek beiratkozása különféle csoportos tevékenységekbe, amelyekhez idegenekkel való interakció szükséges.

Nagyon nehéz lesz erősíteni az otthoni viselkedést, ha maga nem mutatja be őket.

Végül meg kell figyelnie, hogy gyermeke hogyan reagál arra, hogy olyan nyilvános helyzetekbe helyezze őket, ahol nem megengedett. félénknek lenni. Ha ilyesmire kényszerítjük őket, akkor az traumatizálhat, ha túl erősen nyomják őket. De a gyerekek semmi, ha nem is ellenállóak.

Először is a lányod még meglehetősen fiatal, és még nem igazán alakította ki, hogy ki ő és mi lesz. Minden gyerek olyan időszakokat él át, amikor "félénkebb" vagy "barátságosabb". Noha jól ismeri, és valószínűleg lát néhány dolgot, ami elég pontossá teszi értékelését, lehet, hogy nem olyan félénk, mint gondolja. Ezenkívül sok jó dolog van a félénkségben. A félénk emberek hajlamosak (természetesen vannak kivételek), hogy figyelmesebbek, jobb hallgatók és hűségesebb barátok legyenek. Ha introvertált, akkor introvertált. Így született (akárcsak te), ezért meg akarja ünnepelni és megtisztelni mindazokat, akik mindketten vagytok. Remek cikk volt a Time magazinban erről, nem is olyan régen. Az életoptimalizáló felajánlja ezeket a félénk emberek 7 erősségét, és íme egy cikk öt NAGY PÁLYÁRÓL SZÉLES EMBEREKHEZ.

Mind a gondosság, mind a félénkség megvan hátrányai. Az élet gyakran az egyensúly megtanulásáról és a folyamatos átalakításról szól, hogy fenntartsuk ezt az egyensúlyt. Semmi rosszat nem látok abban, ha nyitott vagy a lányoddal a dolgokra, ha ilyen jellegű dolgokat nyíltan és szeretettel beszélsz meg vele. Csak győződjön meg róla, hogy útközben nem becsüli le a félénkséget. Ez a blog ad néhány követendő "szabályt" a beszélgetéseiben, amelyek jól megfelelnek a gyermekpszichológiával kapcsolatos háttérismereteimnek.

Lényegében a cikk azt mondja, hogy mindenképpen beszéljen velük. érzés, de nem öncímke. Például, amikor "félénknek érzi magát", beszélje meg az érzés túllépésének módjait, nem pedig arról, hogy minden félénk (így nem kell legyőznie magát, ha tudod, mire gondolok - vicces, mekkora különbség a apró nyelvtudás). Természetesen arról is beszél, hogy bátorítsa a félénk lányát anélkül, hogy túl erősen nyomja, és megünnepli a teljesítményeket is.